Abaújvár “Grandkanyon”

Túra hossza: 6 km (Tatár-völggyel kombinálva 9 km)
Felszerelés: általános túrafelszerlés
Helyszín: Abaújvár
Találkozó: Abaújvár Temető parkolója
Túra időtartama: 5 óra

A topográfiai térképen Kátyú-gödör, Pányokon Csákó, Abaújvár honlapján a megtisztelő „Grand-kanyon” néven szerepel ez a Zemplénben egyedinek mondható, de országos viszonylatban is különleges vulkáni szurdokvölgy. Talán a Nógrád-Novohrad területén elhelyezkedő Páris-patak völgye vagy a Visegrádi-hegység szurdokvölgyei hasonlíthatóak hozzá. A néhol 15 méter magasságig kúszó  függőleges oldalfalai mellett megállva elgondolkodhatunk, hogyan és miért pont itt jöhetett létre ez a Zemplén 10-15 millió éves kőzeteinek  korához képest fiatal képződmény. A hegység fő vízhálózatának völgyei (Bózsva, Csenkó, Szerencs-patak) már felső szakaszukon sem mutatnak ennyire friss formakincset. Ehhez több mindenre volt szükség. Kellett a könnyen pusztuló vulkáni törmelékes kőzet a riolittufa, a vulkanizmussal egyidős, a kőzeteket tagoló töréshálózat és végül a Hernád-völgy környezetének néhány 10 000 éves fiatal tektonikai mozgásai. Ma már csak nagy ritkán csörgedezik patak a völgytalpon, de ahhoz hogy rövid idő alatt ilyen gazdag formakincs jöjjön létre a jégkorszak végének, és a holocén elejének csapadékosabb éghajlati körülményei kellettek. A víz ereje mellett, a kőzetet felszabdaló törések hálózata mentén leszakadó blokkok szélesítették a szurdokvölgy oldalait. Jelenleg a víz munkájának eróziós ereje alább hagyott, de a fagy hatására a kőzettömbökből minden évben találunk friss omlást a völgytalpon.

A szurdok kőzetfalait közelről szemlélve feltűnő, hogy abban finomabb-durvább kőzetrétegek váltakoznak. A legnagyobb blokkok átmérője meghaladja a 0,5 métert. Néhol még szenesedett faágakat is találhat az ügyes szemű szemlélődő. Ezeknek a mintegy a 12 millió éves, vulkáni törmelékes eredetű riolittufáknak a lerakódása pusztító erejű kitörések nyomait rejti.

A miocén időszak kellemes, szubtrópusi éghajlati körülményei között dús vegetáció tenyészett. A földkérget felszabdaló törések mentén azonban óriási mennyiségű kőzetolvadék, heves robbanásokkal kísérve került felszínre. A gomolygó, törmelékben gazdag kitörési felhők néha vulkáni törmeléklavinákat hoztak létre, amelyek több száz fokos hőmérséklettel pusztítva száguldottak keresztül a tájon.  Ezekből rakódott le a völgy kőzetanyaga, amelyben a szemcseméret változások a kitörések gyakoriságát jelzik. A lerakódás után a törmelékszemcsék között maradt gáztartalom kisebb csatornákon keresztül távozott a felszín felé. Ezeket a gázkifúvási nyomokat a nagy völgyelágazás jobb oldali falában lehet megfigyelni. A szenesedett ágmaradványok jelzik, hogy a kitörések szárazföldi körülmények között zajlottak. A vulkáni működést kísérő hévforrás tevékenység eredményeként a gejzírek vize kisebb tó medencékben gyűlt össze.  A kovasavban gazdag vízből növénytörmeléket (nádszál, faág) tartalmazó sárga kvarcit és vörös színű jáspis vált ki, amelyek a völgytalp törmelékéből gyűjthetőek.