A geotúrákhoz egyenlőre várjuk, hogy kicsit javuljon az idő. A földtudományi örökség feldolgozása azonban tovább folyik a háttérben. Jelenlegi munkánk középpontjában a riolittufa található. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj az UNESCO világörökségi listájára 2002-ben került fel. Az évszázados múltra visszatekintő szőlő, bor és pincekultúra alapját egy megjelenésében és képződési körülményeit tekintve nagyon változatos vulkáni kőzettípus, a riolittufa képezi. Létrejötte a miocén kor (11-13 millió év) robbanásos vulkáni kitöréseihez kapcsolódik, amelyekről a geotúrákon részletesen beszélünk. Első tudományos leírásai külföldi kutatóktól származtak a 18-19 században. A Hegyalja földtani adottságait elsőként Szabó József magyar geológus dolgozta fel részletesen. Nevéhez fűződik az 1867-ben, megjelent Tokaj-Hegyaljai album, amely egyedülálló módon, négy nyelven tartalmazta a borvidék földrajzi, föld- és talajtani leírását valamint a szőlőhöz és a borhoz kapcsolódó ismeretek monografikus feldolgozását. A kötet további érdekessége a „földtani s szőlőmívelési” térképe. Ezen is jól látható, hogy bár sokféle kőzettípust megtalálunk a területen, dominánsak mégiscsak a rózsaszínnel jelzett riolittufák és a kapcsolódó lávakőzetek.
A terepmunka ennek kőzetnek az évszázados felhasználását dokumentálja, amely a világörökségnek ugyanolyan szerves része, mint a szőlő és a bor. A bányák kőzetanyagát az építő és malomkőipar használta fel. Megtaláljuk ezeket a műemléki épületek (várak, templomok), házfalak, kerítések, kőteraszok falában. Jelenleg is folyamatban van az újhelyi vár ásatása, ahol folyamatosan kerülnek elő az építő és díszítőkövek. Ebből épültek a kereskedelemben meghatározó galíciai országút kőhídjai.
Riolittufa építőkövek az újhelyi vár feltárási és helyreállítási munkáiból
A sárospataki francia típusú malomkő határainkon túl is híres volt és méltán nyerte el a londoni világkiállítás első díját 1862-ben. A könnyen megmunkálható tufa kiváló alapot adott a kőfaragás meghonosodásához. A nyilazói tufából készült munkákat a sárospataki várban láthatjuk (pl. Vörös-torony bejárat). Sajnos az időjárás viszontagságait nehezen viseli, így a felújítások során ezeket műkővel helyettesítették. A bényei tufa a 19 század második felében lett a kőfaragók kedvelt nyersanyaga. Bár a bányákat a 20 század második felében fokozatosan felhagyták az iparág emlékét a tájban sírkövek, szobrok, kerítésoszlopok, kőkeresztek őrzik. A tufa mállása mély nyomokat hagy a kőzeten. Konzerválás nélkül lepattog a felszín, eltűnnek a feliratok, törik az oszlop.
A kőfaragás emlékei az erdőbényei temetőben. Az időjárás miatt a felszín lepattogzik, pusztul.
Egyes változatok alkalmasak voltak kőpor előállítására. Az őrleményt piacokon adták el vagy cserélték élelmiszerre, háztartási eszközökre. A felszíni emlékek mellett ott vannak a pincék, amelyek nélkülözhetetlenek a bor érleléséhez. Ezekből több név szerint felkerült a világörökségi védelem alatt álló objektumok közé (pl. Hercegkút). A munkánk során ezeket az emlékeket próbáljuk a földtudományok szemszögéből feldolgozni, és minél szélesebb körben közzétenni. Kövekből születnek a történetek, így ezekről is mesélünk majd a túráinkon.
Abaúj-Zemplén geotúrák 